1. Fejezet

1. fejezet
Az első találkozás

(Bella szemszöge)

- Arra menj, ott vannak a legjobb cipők Washingtonban! - csicseregte Sokkoló angyal hangon. 

- Basszus, nem kell cipő, nincs elég otthon? - kérdeztem kissé megbotránkozva. Vettünk CSAK nekem hét farmert, legalább húsz pólót, és hat pár cipőt. Szerintem ez nagyon sok, oké, értem, hogy van pénzünk, mert nem is tudom hány éven keresztül gyűlt, de akkor is. Basszus, oké, hogy Kín segít, de nagyon nehéz lesz így végigmenni az egész plázán, plusz még az autóig való sétálgatás. Majd egy kicsit rásegítek a széllel, ha senki sem figyel oda. Megoldható.

- Ne panaszkodj, fogd be és élvezd a kikapcsolódást! - találta meg a hangját Kaméleon. Oké, szóval kedvesen rám szóltak, hogy szépen, és kedvesen fogjam be a szép számat. Megforgattam a szemeimet, majd némán engedelmeskedtem.

Oké, nekem senki se mondja, hogy kevés a türelmem, de mikor már a huszadik rossz cipőt próbáltuk fel nekem is elfogyott az a kevés türelmem is. Megfogadtam, hogy ha tíz percen belül nem megyünk el innen a bolt bánja meg a türelmetlenségemet. De aztán persze rájöttem, hogy itt kamerák is vannak, és nem veszélyeztetem azt, hogy megint minden ember minket szeretne kinyírni a városban. Még ha ez amúgy lehetetlen küldetés is lenne.

- Hol van Kín? - kérdeztem, mikor nem láttam őt, csak a körülöttem mászkáló, éhes tekintetű boltkóros lányokat.

- Kiment, néz magának TV-t. - mondta egyszerű vállrándítással Sokkoló.

- És én miért nem mehetek ki? - kérdeztem összeszűkített szemekkel.

- Mert most neked keresünk cipőt, és úgy nem menne, ha te nem lennél itt. - magyarázta Kaméleon.

- De nekem amúgy sincs szabad akaratom ebben az ügyben, és különben is, tudjátok a méretemet, nem? - kérdeztem reménykedve abban, hogy végre elhúzhassak innen, és esetleg elnyalhatnék egy fagyit. De persze nem engedtek sehova se. - Menjünk már, mert esküszöm olyat fogok tenni, amit nem szoktam normális esetekben megtenni, lányok! - fenyegettem őket.

- Tudjuk, hogy úgyse tennéd meg. - forgatta a szemét Kaméleon. - Hűtsd le magadat, Pyro. - Most rajtam volt a szemforgatás lehetősége. - Nagyon forrófejű vagy mostanában, csajszi.

- Talán azért, mert most tanulom csak az önuralmat. - mondtam kioktatásnak szánva a szavaimat.

- Azért is hűtsd le magadat, különben én is olyat csinálok, amit nem kellene. - fenyegetett a boltkóros Sokkoló egy huncut kacsintással fűszerezve cseppet sem komoly szavait. Nekem mindegy, hogy ki vagyok ütve vagy nem. Persze azért engedelmes kiskutyaként viselkedtem.

- Készen vagyunk! - mondta vigyorogva Kaméleon. - Ennyit csak kibírtál, nem? - kérdezte tőlem bájos kiskutya szemeivel. 

- Ki bírtam, mert meg lettem fenyegetve.... - mondtam, s elnyomtam a káromkodást, mikor nem éreztem semmimet sem. Ó, köszönöm, Sokkoló! Ezt nevezik ugye barátságnak!

- Most már rendes kislányként fogsz viselkedni? - kérdezte édes kisgyerek hangon Sokkoló.

Éreztem már a testrészeimet, s csúnyán vizslattam őt. 

- Jól vigyázz, dehogy valami történjen az új ruháiddal. - vontam vállat. Ha ő játékosan játszik, akkor én sem tehetek mást, beszállok a játékba. - Mondjuk felégeti egy szadista ruhakínzó valaki.... - gondolkodtam el játékosan. - Mondjuk én!  

Kaméleon felnevetett, mire Sokkoló csúnya pillantással jutalmazta meg cselekedete miatt. Nekem még jobb kedvem lett emiatt.

- Zúzzunk fagyizni! – felelte váratlanul vigyorogva Sokkoló.

- Állandóan éhes vagy. Megettél 10 palacsintát, mielőtt eljöttünk otthonról. – vetett rá szúrós pillantást Kami. Senki sem tudta, hogy így hívom titokban. Ha valamilyen csoda folytán mégis a fülébe jutna, tuti, hogy darabokra szaggatna szét medveként. Vagy galamb képében ellátna némi ajándékkal.

- Menjünk már! – kezdtem el hisztizni. Ideje ellenállnom, mert még a végén Barbie-nak fognak használni, akit csak kényük-kedvük szerint mozgathatnak. Ezért hát megindultam kifelé a boltból. Van nekem szabad akaratom. A fagyis előtt Sokki utolért.

- Kaméleon hol van? – néztem körbe, mert sehol sem láttam.

- Megnézi Kín-t. De most beszélgetünk, vagy fagyit veszünk? – tette csípőre kezeit. Sokkoló imádja a hasát, de szerencsére nem látszik meg rajta az a tömérdek kaja, amit nap, mint nap magába töm.

- Egy háromgömbös csoki-eper-vanília lesz. – vágta be gyorsan a cuki kis fagyis srácnak. Hm! Ide máskor is jöhetünk. Lassan tényleg kezdek a filmekben látott kiéhezett öregasszonyokhoz hasonlítani. Már csak egy cica kell, és tökéletes leszek erre a szerepre. Sokkoló mosolyogva vette el a fagyiját, s el is kezdett nyalakodni. Ebből elég! Szereznem kell egy pasit!

- Egy kétgömbös citrom-nutella lesz. – miután a formás kis seggel rendelkező cuki pasi kiszolgált minket, s kifizettem a fagyikat, elindultunk megkeresni a többieket.

- Szerinted hol lehetnek? – tettem bele a tárcámat a táskámba. A következő pillanatban valami hidegnek és keménynek csapódtam.

- Ó, elnézést. – néztem fel, az előttem álló hústoronyra.

- Nem ez a legjobb pasizós módszer, hallod-e? – kacsintott rám az ismeretlen srác. Azt be kell vallanom, hogy igazán szívdöglesztő látványt nyújt, de valamiért mégsem az esetem. De talán egy menetre… Otthon hideg víz alá kell állnom, vagy a bugyimba önteni pár jégkockát. Ez már nem állapot!

- Nincs szükségünk efféle pitiáner módszerekre. A lábaink előtt hever több ezer pasi. – szállt be a beszélgetésbe Sokkoló.

- De biztos nem nyújtanak olyan teljesítményt az ágyban, mint én. – nézett Sokkival farkasszemet a srác.

- Elhiheted, hogy mindegyikük fantasztikus lepedőakrobata. Képtelenség kivasalni a lepedőt utánuk. – állta a tekintetét barátnőm.

- Te meg mit csinálsz? – állt meg egy szőke plázacicmic a szex Isten mellett.

- Semmit Rose bébi, semmit. – szeppent meg a srác. Aha! Szóval egy papucs. Ezen jót röhögtem.

- Igyekezz már! – fordult meg az agy halott szőke, s megindult egy fehérnemű bolt felé. Őt se az eszéért tartják.

- 555969. Ez a számom. Hívj fel, ha szeretnél megismerkedni az orgazmussal. – vigyorgott Sokkolóra a titokzatos idegen, majd megindult a szőke után. Barátnőm majd felrobbant a dühtől mellettem.

- Ne is foglalkozz vele! Ez csak egy idióta. – próbáltam nyugtatgatni, de nem túl sikeresen. A srác a következő pillanatban megfagyott. Próbálta lendíteni a lábát, de az nem tudott elszakadni a talajtól. Látszott rajta, hogy nem érti mi történhetett vele. Percekig állt egy helyben. Minden egyes erre járóból nevetést váltott ki, ahogy ez a nagy mamlasz állt egy helyben. Némi időeltolódással a szöszi feleszmélt, hogy a pasija nincs sehol, ezért kijött az üzletből. Trappolva tette meg az üzlet és a csávója közötti távolságot.

- Mi a fészkes fenét művelsz? Gyere már! – miután látta, hogy a srác nem mozdul, elkezdte rángatni.  Sokki kihasználta az alkalmat, s a megfelelő pillanatban felolvasztotta a srácot. Ennek következtében a mi kis párosunk előre zuhant, s a srác a csajon landolt. Ú! Ez biztos fájhatott.

A srác hirtelen felpattant, s meglepődve figyelte Sokkolót. Én is jól ismert barátnőmre pillantottam, s fegyelmező tekintettel figyeltem rá. Ezt nem kellett volna. A medveszerű alak felsegítette a szőke macát, aki gyilkolásra kész tekintettel figyelt minket. Ha itt botrány lesz, akkor én biztos, hogy szétrúgom ennek a hülye tyúknak – aki mellesleg a barátnőm – nagy valagát, de úgy, hogy esküszöm Floridáig el fog repülni.

- Ez meg mi a franc volt? – csattant fel a szőke tyúk dühösen.  Szerintem el kellene húznunk a csíkot jó messzire…valahova Bora Borára, vagy Hawaira, mindegy, csak valahova el innen!

- Semmi… - mentegetőztem, majd a még mindig dühös Sokkolóra pillantottam. Éreztem, ahogyan a neheztelés lángja ismét marja a testemet. Már csak az kellene, hogy itt kezdjek el lángolni! Oké, nekem nem fájna, de szerintem az embereknek biztosan feltűnne.

- Nekem nem úgy tűnt fel.. – morogta a csaj mérgesen. Baszki, a szőke festék biztos megárthatott picinyke agyának. Sajnálatos eset. Biztos elfelejtett sorba állni észosztás közben. Szegény pára, bárcsak igazán sajnálnám.

De persze nem sajnálom, miért sajnálnám?

- Pyro, nyugodj le. – suttogta nekem Sokkoló úgy, hogy remélhetőleg a szőke maca, és a barátja nem hallhatták. Viszont úgy tűnt, hogy most nagyon töprengenek valamin.

- Baszki, te csináltál már megint hülyeséget… - sóhajtásnak hangzott, s mindezt a fogaim közül préseltem ki.

- Szerintem most el kellene húznunk. – suttogta oda nekem, mire egy bólintással feleltem.

- Ha nem haragszotok meg, mi most lelépnénk. – mondtam tetetett kedvességgel a hangomban.

- Helló! – köszönt gyorsan Sokkoló, majd húzni kezdett. Hallottam, hogy még utánunk kiabálnak valamit, de annyira siettem, hogy nem érdekelt akármi is az. Ha hazaérünk esküszöm Istennek, hogy Sokkolónak elverem a….

- Hú, ez meleg volt. – suttogta már a kocsiban csak nekem.

- De még milyen meleg. – mondtam rejtélyesen. – És milyen meleg lesz… - suttogtam csak magamnak. A tűzzel már aránylag tudok bánni. A többit is tudom valamilyen szinten kezelni, de túl erős ahhoz, hogy úgy használhassam, hogy a körülöttem lévők ne sérüljenek meg. Jó, mondjuk mi nem vagyunk olyanok, mint az emberek sebezés céljából, de akkor is. Félek, hogy valaki megint elterjeszti a mutánsos hírt, és nekünk lőttek.

Mikor kiszálltunk a kocsiból megvártam, míg Kaméleon, és Kín felszaladnak az emeletre, s mérgesen méregetni kezdtem Sokkolót.

- Van fogalmad róla, hogy mi a fészkes francot műveltél, te szerencsétlen hülye lány!? – kiabáltam. Hiába is nyugtattam magam, ettől még mérgesebb lettem.

- Te is vesztetted már el a fejedet, és ne mond, hogy nem, mert tudom, hogy így volt! – védekezett felemelt kézzel, s elhajolva a haragom elől.

- Tudom, de nem nyílt közönség előtt a plázában, már megbocsáss! – csattantam fel, s éreztem, hogy a hajam lángol. Kissé megrémült, s utána a tekintete elszánttá vált.

- Jó, de két napig tartott, mire két méteres távolságon belül képesek voltunk téged megközelíteni! – csattant fel, s igaza volt, de nem érdekelt. Ez már nem az első kitörése.

- Idegesen csattantam fel, mire az erdő beleremegett. Hoppá, hoppá! A képességemről teljesen megfeledkeztem, már megint, és akkor még én papolok, itt neki arról, hogy fékezze az indulatait. Jól van na! Már nem csak a hajam lángolt, hanem még a kezemen is éreztem a lángok víg csiklandozását. Aztán szépen lassan áthaladt a hátamon, és a mellkasomon, s a ruhámnak már esélye sem volt a túlélésre. Pedig én nem akartam, le akartam nyugodni, de az a hülye pánik csak kiváltotta belőlem, hogy megint felégessem a fél erdőt, ha nem vigyázok. A francba a hülye félelemmel!

- Pyro, nyugodj meg! – szólalt meg a távolból Kín hangja. Nem tudtam megnyugodni.

- Próbálok, próbálok. – szűrtem ki a fogaim közül.

- Pyro, nézd, sajnálom, nem direkt volt. – mondta.

 - Tudom. – sóhajtottam, majd ördögi vigyor kúszott az arcomra. – De ha már úgyis úgy nézek ki, mint egy rakás faszén, akkor még gyakorolhatnánk is, nemde?

- Zsír! – csapta össze két tenyerét Kín.  Imád kínozni minket. A többiek nagy győzködés árán, na meg persze, Kín-nek köszönhetően, végül belementek a gyakorlásba. Beljebb mentünk az erdőben, mert Sokkika kijelentett, hogy szereti ezt a házat, és nem hajlandó elköltözni innen. Csak azért, mert egyszer véletlenül felgyújtottam a házat, még nem kellene állandóan ezzel szekálni. Balesetek vannak, nem?

- Nyomasd, bébi! – vigyorgott Kín Kaméleonra. A következő pillanatban, barátnőm már egy oroszlán képében tündökölt.  

- Gyere, cicamica! – intett Kín ujjával felé. Barátnőm nekiiramodott, s Kín felé száguldott észvesztő sebességgel. Kín vigyorogva ránézett, s Kaméleon a következő pillanatban már a földön feküdt, borzasztó kínok közepette.

- Azért ne ájuljon el! – szóltam a játszadozásba bele. Kín, ha túl sok energiát ereszt rá valakire, a célszemély elájul, vagy kómába zuhan.

- Mi is játszunk? – nézett rám kiskutya szemekkel Sokkoló.

- Persze. – vigyorogtam rá, s a következő pillanatban az egész testemet átjárta a tűz.

- Nyomassuk! – adtam meg a jelzést. Kicseleztem barátnőmet, s a háta mögé kerültem. Sokkika csak a szemével tud lefagyasztani, így, ha a háta mögött vagyok, hatástalan rám nézve a képessége.

- Hé, Bella! – hallottam meg Kín hangját, s automatikusan fordultam felé. Sokkoló ezt kihasználva megfordult, s lefagyasztott. Ó, a francba! Ez csak egy csapda volt. Kín arcán hatalmas vigyor ült. Itt álltam egy helyben, a testem lángba borulva.

- Mi a franc? – hallottam meg egy hangot a hátam mögül.