6.fejezet

M

Meghoztam a következő fejezetet, s egyik kedves olvasónk részére, aki névtelen, de olvas minket, és komizik, beletettem Edwardot is, és a Cullen családot is, szóval örüljetek, mert hamarosan megint minden Happy lesz. Sajnos. *vigyor* Nekem is jó kedvem van, mert hála istennek Puszmó megint jobban van. Jó olvasást minden kedves olvasónknak, aztán meg irány komizni.:) Bevezetünk egy rendszert amúgy, öt kominként kaptok egy kis ízelítőt, de ha nem leszünk akkor éppen fent, akkor le ne harapni a fejünket.:)

6.fejezet

Feltámadás napja, a látomás

Edward szemszöge:

Bella ma nem jött suliba, pedig vártam, hogy láthassam végre. Mondhatni egész nap azt vártam, de ez nem tartozik a nézőközönségre - vagyis a családomra.

Alice még mindig tiszta ideg volt, s most még a Jaspertől felajánlott vásárlás sem dobta feljebb a hangulatát. Rosalie ugyanolyan szeszélyes volt, mint Alice, s ennek Emmett látta kárát.

- Na mi van Eddy fiú? - kérdezte kárörvendő hangon Emmett. Fogadtak Jasperrel, hogy ma találkozom-e a lánnyal. Jaspernek Alice nem tudott segíteni, s ezért most Emmett jobban örült a játék izgalmának. - Nem találkoztál ma még azzal a kólás csajjal? - vonta fel mindkét szemöldökét. 

"Tudod, aki tetszik neked" - fűzte hozzá gondolatban, mert Rosalie éppen akkor ért mellé, s morcos képpel Emmetthez vágta a mondandóját.

- Szeretném, ha hazaértünk eltüntetnéd a kocsidat a garázsból, mert nem tudok kiállni a sajátommal! - morogta Rosalie savanyú képpel. - Vagy esküszöm, hogy felgyújtom. - tette hozzá. 

Emmett gyorsan reagált.

- Oké, Rose baby, oké! - mondta Emmett engedelmes papucs. 

- Papucs. - morogtam, majd az állítólagos kajámnak szenteltem a teljes figyelmemet, de közben titkon reméltem, hogy Bella, és a testvérei besétálnak az ajtón. De nem így történt. Az "ebéd" nagyon unalmasan történt. Alice jóformán az egészet végigkáromkodta. Nagyon kiakadt, mert nem tudja nyomon követni a jövőnket. Láttam a gondolataiban, hogy csak fehér foltokat lát, s mivel a környéken nincsenek vérfarkasok nem tudja mi a helyzet, s azt hiszi a képességével vannak igen idegesítő gondok.

Jasper persze engedelmes papucsférj jóvoltából próbálta megnyugtatni, hogy bizonyára semmi gond sincs, csak nagyon sokat stresszel mostanában, s ezért nem működik a képessége.  

Nekem meg persze rögtön eszembe jutottak a régi emlékeim. Oké, nem voltak azok olyan régiek, mégis nagyon nagy hatással voltak rám.

A lángoló, csábító nő, a paradicsom vörös hajú nő remek képességekkel, a férfi, aki kínozta az oroszlánt, az oroszlán, aminek volt inkább valami más szaga, mintsem állat szaga. 

Engem az idegesített a legjobban, hogy egyiknek a gondoltaiba sem láttam bele, s én azt annyira akartam. Úgy látszik, hogy teljesen gondok vannak a képességeinkkel, mivel sem Alice, sem én nem tudom használni őket rendesen. 

Mert ugye nekem már ez nem az első alkalom. Nem tudok se Bella, se a többi családtagjának a fejébe belátni. Olyan, mint azok, akiket láttam az erdőben vadászat közben.

De mégsem. 

Próbáltam összehasonlítani őket, de valami nem stimmelt.

Se Bella, se Ashley nem voltak ott, pedig ott kellett volna, hogy legyenek, mert, ha igaz lenne, akkor a család többi tagjának is ott kellene, hogy legyenek. De nem így volt.

Nagyon sok kérdés lappang a fejemben, s nem tudom rájuk megkeresni az ésszerű megoldást. Pedig komolyan próbálkozom, de látszólag ez mit sem ért.

Évek munkájába telt a képességemet kifejleszteni teljesen, s most bemondja az unalmast!

- Valami nagyon aggaszt. - jegyezte meg Jasper összeráncolt szemöldökkel. "A lánnyal van valami? Mert aggódsz is."

- Is-is. - bólintottam suttogva válaszolva Jasper gondoltaira.

"Ezt, hogy érted?"

- Ő ért is aggódom, de nem csak emiatt. - mondtam. - Nem látok bele egy csomó ember fejébe. - a szemöldökeim egy vonalba préselődtek, s idegességemen nem segített, hogy mikor körülnéztem Bellát még mindig nem láttam sehol sem nevetgélni a többi vihorászó lány, s nevető fiú környékén. Nem láttam sehol sem, az asztal, ahol tegnap ültek most üres volt, ez idegesítő.

- Mint például? - kérdezte Emmett.

- Bella, és családtagjai. - suttogtam lehajtott fejjel. Rosalie felhorkant.

- Na ne mond már, hogy érdekel téged a csaj! - horkant fel. "Mi érdekli őt benne?!" - hallottam kicsinyes gondoltai. Hát mondjuk: kecses alakja, hosszú, barna haja, mely néhol csigákban omlik le egészen a fenekéig, forró csokoládébarna szemei, piros ajkai, melyek csókért duzzadnak, gyönyörű mosolya, ahogyan elpirul. S én mindezt egy nap alatt tapasztalhattam meg, s áldottam a szerencsémet, amiért nekem jött a kólájával!

Jasper felemelte a szemöldökét, bizonyára észrevette a hangulatváltozásomat. Nem tette szóvá, nehogy aztán Rosalie dührohamot kapjon, s Emmett lássa a kárát felesége mérhetetlen haragjának.

- Rosalie, nem vagyok kíváncsi az egoizmusodra. - morogtam, majd ledobtam a sült krumplimat vissza a tálba.

Rosalie felhorkant, mire dühösen kezdtem el méregetni. Nem hiányzott nekem még ez is.

- Különben is. - folytatta a mondókáját Rosalie. - Nagyon furcsák azok a lányok, na meg a fiú is. - mondta, majd a többiekre nézett, hogy igenló morajt kapjon.

- Szerintem nem furcsák. - vonta meg a vállát Jasper. - Érzem, hogy titkolnak valamit, de amúgy az érzelmeik teljesen rendben vannak.

- Nincs semmi furcsa bennük. - vonta meg a vállát Alice. - A fracba, bassza meg! - csattant fel, s belemarkolt az asztalba. A keze nyoma ott maradt. Látomása volt, s benne voltak a fehér foltok, de egészen látható volt, ez meglepett.

"Benne voltam a látomásban, s láttam, hogy a rétemen ülök, de nem egyedül. Egy lány is mellettem ült, az arcát nem láttam, mert a hosszú, barna haja takarta  a kilátást.

Felemeltem a kezemet, s simogatni kezdtem a lány kézfejét, amin gyűrű csillogott. Azt tanulmányoztam, majd a lány kezéről áttértem a saját kezemre, amint szintén GYŰRŰ csillogott. Na nem, ezt nem hiszem el, nem!

- Szeretlek. - suttogtam, s ezt tényleg én voltam, mert még a hangunk is passzolt.

- Én is. - hallottam a lány hangját.

- Hamarosan Mrs. Cullen leszel. - mondtam féloldalas mosollyal, amit Jessica Stanley olyan 'sexys'-nek tart. A lány lélegzete felgyorsult, s hallottam a szíve vad zakatolását.

- Igen, tudom, Alice teljesen belevetette magát a készületekbe. - sóhajtott, majd végigsimított a kézfejemen. - Lelőhetetlen a húgod. 

Kacsintottam rá egyet.

- Tudom, de Alice-t természetesen így kell szeretni. - szólaltam meg békítően. - Hozzá szoktam az elmúlt százötven év alatt. - mosolyogtam felszabadultan. Tehát a lány tudja az igazat. De ő nem vámpír, mégsem fél tőlem ember létére.

- Gondolom. - gondolkodott el a lány. - Bár az én két lánytesóm sem leányálom ám, tudom, hogy milyen.

A másik kezemet felemeltem, majd mikor éppen el akartam tűrni a lány arcáról a hosszú, barna haját megszűnt a látomás, s én nem láttam a lány arcát, amire annyira kíváncsi voltam."

- Alice....

Kaméleon szemszöge:

A reccsenés furcsa volt, mert kifejezetten nem ágreccsenés, vagy fa reccsenés volt. Földreccsenés.  

Nem mertem odanézni, s a többiek is így voltak ezzel, mert nem tudtam mire számítsak.

Ránéztem Sokkolóra, aki a szájába harapva viszonozta a pillantásomat, majd mind a ketten kínra néztünk. Egy kissé sokkolva voltam, s ebben Sokkoló keze nem volt benne. 

Még egyszer hallottam a reccsenést, de nem néztem oda, s így voltak ezzel a társaim is. Pedig vissza akartam fordulni, de nem mertem, mert nem akartam csalódni, mert magam elé tárultak a képek, s tudtam, hogy az úgysem fog megtörténni.

Pyrora gondoltam ismét, s a sírhatnék megint ott volt a levegőben, akartam, de a könnycsatornáim bemondták a csütörtököt, vagyis a könnycsatornám teljesen kiürült, kiszáradt, mint víz nélküli ember a Saharában. 

Sóhajtottam, mert gondoltam már meg kell fordulni, de a gerincem is bemondta az unalmst, miért is ne?! Persze! Tudtam, hogy emberek nem jönnek erre, biztos csak egy állat, de nem érzem azt.

- Ki van ott? - kérdeztem hátra se fordulva. Emberek nem jönnek erre.

- Én. - suttogta egy hang, amit azt hittem, hogy soha többet nem fogok hallani, de mégis hallottam.

- Pyro! - sikítottam.

- Melyik hülyének jutott eszébe eltemetni? - jajgatott Pyro, miközben köhögött egyet. Teste tiszta homok volt, a haja összeragadt, de mosolygott, és a sebei furcsán eltűntek.

- Nekem. - szólalt meg félszegen Sokkoló. - Azt hittem...

- Tudom mit hittél. - mosolygott kedvesen Pyro. - Hallottam minden egyes szót, éppen feltámadóban voltam. - kacsintott barátságosan. - Jó ötlet volt a gyertya, ha eszméletemnél lettem volna mondtam volna azt is, hogy nehogy eloltsátok, mert képes vagyok a sebnyalogatásra. - vigyorgott. 

- Sebnyalogatásra? - kérdezte vigyorogva Kín.

- Még Farkas tanított meg rá, akit ugyanott tartottak fogva, mint minket. - válaszolta vállvonogatva Pyro. Nyújtózkodott, s a nyaka hangosan roppant, mikor azt is megigazította. - Nem hittem volna, hogy hasznomra lesz, de így volt. 

- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy. - suttogta könnyes szemmel Sokkoló. - Nem hiszem el, biztos, hogy csak álmodom.

- Ugyan, te nem vagy ilyen kreatív. - gúnyolódott Pyro, mire tudtam, hogy sem Sokkoló, sem én nem álmodunk.  Pyro tényleg él, és velünk marad.

- Ő az. - suttogta vigyorogva Kín. - De bizonyosodjunk meg rajta, egy csontropogtató ölelés céljából. - vigyorgott, majd kézen fogott, nyomott arra egy gyors csókot, majd elindultunk mind a hárman Pyro felé.

Elsőnek én ölelgettem meg jó erősen, mire nyavalyogva kérte, hogy ugyan sikerült feltámadnia, de ettől nem lett halhatatlan, és össze lehet őt nyomni. Mire vigyorogva én hozzáfűztem, hogy "Hé, te lány, hulla jó szagod van". Erre persze szakadt a röhögéstől. Mókamester vagyok a favicceimmel.Nem csak tapsot, hanem még Nobel díjat is kapsz a remek favicceidért, Moore.

Mikor mindenkit alaposan megölelgetett tett egy kis megjegyzést.

- Szerintem rohadt büdös vagyok. - mondta. - Na meg homokos, még a fülemben is van. - morgolódott. - Szerintem én most megyek, és veszek egy forró fürdőt.

- Rendben. - mosolyogtam. - Mi elleszünk.

- Azt gondolom. - pajkósan elmosolyodott, majd kacsintott egyet, és tetszését fejezete ki azzal, hogy megnyalta az ajkait.

....nem is tudom, hogyan élhettem volna enélkül a testvér nélkül. Boldog mosollyal az arcomon mentem be a házba Kínnal kézen fogva, szerelmes pillantásokat váltva egymással.

Örüljön a májatok:) Nem lett függővég, olyan függővég:)

Köszönjük nagyon a sok komit, s nagyon örülnénk, ha még ilyen sok érdeklődőnk maradna.

A komihatár most 18 komi, mert látom, hogy simán megírjátok a 20 komit is. Apropó, ezt nagyon szépen köszönjük.:) Puszi;Jane ;)

      Puszmó        üzenete:
*te mit csináltál?hihi ugye nem döglött meg Pyro?:D
Dzsén A Szadista O___X (csak Puszmónak) üzenete:
*     most kellt élerte     
*     XD     
*     am  egyszer megdöglött, igen     
*     20 komit kaptunk *___*     
*     a 4hez meg az 5hez is     
      Puszmó        üzenete:
*nem csodálkozom rajta hihi én is olvasom őket :-O majdnem lefordultam székről hihi mondom, ha kigyilkolod az egyik főszereplőt hihi az lett volna csak egyedi töri hihi