8. fejezet - Tanya

Sziasztok. Jane drága elutazott, ezért engem kért meg, h kínozzalak titeket :D Az utóbbi időben nem írtam, de most visszatértem *pislog* Komi határt tartom 17-nek. Jó olvasást :) A kép plázacicmicet ábrázolja :D

Pyro szemszöge:
Igazából nem éppen randira akartam őt hívni, hanem valami egészen mást csinálni, de örültem annak, hogy nem tettem meg, mert ez is persze a pillanat hevében volt. Örültem, hogy elhívott randizni, mert ez kifejezetten azt jelzi felém, hogy érez irántam valamit, ami talán több, mint barátság. Ennek örülök.
- Mitől vagy ennyire vidám? - kérdezte vigyorogva Sokkoló. - Talán jól sikerült az elesésed? - kérdezte.
- Tudom, hogy a te hibád. - mondtam megcsóválva a fejemet.
- Mi, az enyém? - próbált meglepetnek hangzani, de nem sikerült.
- A te hibád! - vigyorogtam. - Te bénítottad le a lábamat. - fogtam halkabbra a szót, hogy nehogy véletlenül valaki meghallja a kis beszélgetésünket.
- Én csak segíteni akartam. - vigyorodott el, s maga elé emelte a kezeit védekezésképpen.
- Sikerült. - mondtam a füléhez hajolva. - Behúztam a szertárba...mert...öhm...mindegy...és meghívott randizni.
Sokkoló elvigyorodott, majd megcélzott egy lányt a szemével. Nem ismertem, de látszólag ő igen, mert összeszűkített szemekkel vizslatta.  Majd a lány hirtelen leállt a járással, s elejtve könyveit a földre esett.
- Hülye ribanc. - suttogta Sokkoló, majd elégedetten szemlélte a lányt, akit a körülötte állok kinevettek.
- Mit ártott neked? - kérdeztem én is a lányra pillantva.
- Ez a hülye plázacica odajött hozzám, és kötekedett. - morogta becsapva a szekrénye ajtaját. Rám nézett, majd vállat vont. - Most megkapta, és remélem, hogy többet megfontoltabb lesz másokkal.
- Aj, esküszöm neked, hogy miattad fogunk egyszer lebukni, türtőztesd magadat, légy szíves.
- Oké, főnök. - tette a kezét a homlokára olyan katonásan.
Vigyorogtam.
- Pihenjen, katona. - szóltam fennhangon.
- Most tért csak vissza, de már parancsolgat. - rázta a fejét.
- Csá, skacok. – jött oda hozzánk Kín.
- Mi van, az asszonyt hol hagytad? – kérdezte tőle vigyorogva Sokkoló. Imádta őket cukkolni. Sokkoló mindig is magányos típus volt. Nem igazán érzelmes ember, hogy az ő szavaival éljek. Szerintem csak fél az ismeretlentől. Vagy a fájdalomtól. Elvégre a szerelem nem gyerekjáték. A szerelemben le kell győznöd a félelmeidet. Persze ezt az elméletemet nem osztottam meg vele. Még csak azt kéne! Kapnék is a pofámra, az biztos. Még a feltételezés is sértő számára, hogy félne. Még hogy a nagy Angel Bishop féljen? Pedig egyik este észrevettem, hogy kisvillanynál alszik. Erről a titkáról csak én tudok. Legalább lesz mivel zsarolni.
- Bella. Figyelsz te ránk? – lökött oldalba Kín.
- Aha, persze. – ú, nagyon elkalandozhattam.
- Akkor igen vagy nem? – nézett rám várakozóan Sokkoló. Mi igen vagy nem?
- Ömm, igen. – vágtam rá valamit. Mindketten elkezdtek röhögni. Mi ilyen vicces?
- Mi van? – néztem rájuk értetlenül.
- Épp azt mondtad az előbb, hogy Edward segge szőrös. – Kín majd megszakadt a röhögéstől.
- Ha ha ha. Nagyon vicces. De Kín honnan is tud Edwardról?  Te elmondtad neki? – néztem dühösen Sokkolóra. Mindketten fütyörészni kezdtek, és a plafont kezdték kémlelni.
- Gondolom akkor már Kaméleon is tudja. – sértődtem meg.
- Ugyan Pyro. Ne vedd magadra! Édes, hogy tüzelsz valakiért. – röhögött rajtam Kín. Tényleg ennyire vicces lennék? Én nem úgy érzem.


  ( Kaméleon szemszöge)

Hol van már Kín? Azt mondta, hogy elém jön. Erre tessék. Sehol sincs. Mondtam neki, hogy eltévedek ebben a suliban. De őt érdekli? Á, dehogy. Most keressem meg egyedül a szekrényem. Ashley Moore, képes vagy rá. Most itt jobbra vagy balra kell fordulnom? Az Istenit! Csak kerülj a kezem közé Liam Martin! Ezt még megkeserülöd. Elfordulok balra. Á, szerintem rossz irányba jöttem. Nem, ez nem lehet. Ez nem lehet az a Cullen gyerek, akibe Bella belehabarodott. Sokkoló kikotyogta nekünk, de a lelkünkre kötötte, hogy Bellának ne adjuk tovább. Azt mondta, hogy szingli. Akkor hogy hogy a nyakában csimpaszkodik egy szőke Barbie baba? Lassan az egész fejét ledugja a srác torkán. Ezt Pyronak is látnia kell. De hol a rákba van a szekrényünk? Csak találjam meg.


  ( Edward szemszöge)

- Na, ki vagyok? – hallottam meg Tanya hangját. Kérlek Istenem, mondd, hogy csak megbolondultam! Nem lehet itt ez a pióca. Biztos csak begolyóztam és hallucinálok. Lefejtettem két kezét a szememről, majd szembefordultam vele.
- Tanya. – vakartam egy mosolyt arcomra. – Mi a francot khm Hogy hogy itt vagy?
- Jaj, te csibész. – koppintott orromra. – Ugye én is hiányoztam neked? – mászott bele a pofámba. Szinte az egész hajcsomóját ledugta a torkomon.
- Hogy kerültél ide? – próbáltam leszedni magamról, de tapadt hozzám, mint egy pióca. Az Istenit! Mi a francos isten nyilának jött ide? Megint szükségem lesz 1 hét pszichológusra, miután elmegy.
- Rosalie hívott meg. Ugye te is örülsz nekem? – nyálazta össze arcomat. Fúj! Vennem kell néhány liter hypot majd.
- Ömm. Nem is tudom, hogy fogalmazzak. – kerestem a megfelelő kifejezést. Most azonnal szakadj le rólam, te mocskos ribanc, különben kiverem az összes fogad. Ha nem bírod felfogni azzal a káposztalével a fejedben, veszek neked egy agyat baszd meg, csak szakadj le rólam végre. Á, lehet ez kicsit erős. Még csiszolnom kell rajta.
- Lehet hozzátok fogok költözni. – csilingelte Tanya. Ümm. A kurvafaszba.


   ( Pyro szemszöge)

- Bella… Bella…- futott felénk a folyosón Kaméleon.
- Mi van már? – megállt mellettünk és lihegve belekezdett mondandójába.
- Edward… belemászott… csaj…
- Jól van, előbb fújd ki magad. – így úgysem tud kinyögni semmi értelmeset sem. Vajon mi lehet ennyire sürgős?
- Te miért nem jöttél elém? – támadta le Kínt, miután egyenletessé vált légzése.
- Én… ömm… - Kín csak dadogott. Jobbnak láttam megmenteni őt. Később még biztos kap Kaméleontól. Nem szeretnék a helyébe lenni, az biztos. Kami az ordibálás nagymestere. Még díjat is nyert érte egy versenyen.
- Valamit mondani akartál.
- Ja, igen. – kapott észbe. – Láttam Edwardodat, egy csajjal a szájában.
- Mi? Biztos, hogy őt láttad? – nyugi Bella, nyugi. Edward nem olyan. És az előbb hívott meg randizni. Kami biztos csak rosszul látta. Lehet, hogy szemüveg kell neki. Tegnap is banánnal akarta bekapcsolni a TV-t. Bár nem értem, hogy került oda az a banán. Na, mindegy.
- Biztos. Gyere, megmutatom, hol vannak. – kezdett el húzni.
- Jaj, nem tudom, hogy most balra vagy jobbra. – siránkozott Kaméleon. Most tévedtünk el harmadjára. Pedig nem olyan nagy ez a suli. Nem értem, hogy nem tudta megjegyezni, hol voltak.
- Az előbb jobbra mentünk. Akkor most menjünk balra. – sóhajtottam fel. Mikor befordultunk, ledöbbentem. Mozdulni sem tudtam, az elém táruló látványtól.