A szél erősen fújt, csípős volt az idő. Fáztam, persze ha ez lehetséges úgy, hogy tulajdonképpen a tűz a teljes énem, aminek fel kellene melegítenie. De persze nem sikerült, mivel a képességem még nem fejlődött ki rendesen, bár jól haladok kezdő "mutáns" létemre. 2050-t írunk, s semmi sem változott az elmúlt száz évben. Azóta fedtük fel, mi, mutánsnak nevezett különleges lények - mert embernek nem nevezhetjük magunkat, hiába vagyunk ember testben - a létünket. Üldöznek minket, s a legtöbb embernek sikerült is elkapni minket, ennek köszönhetően nagyon kevesen vagyunk. Én, Kín, Sokkoló, és Kaméleon próbálunk olyan helyet keresni, ahol nem találnak ránk, próbálunk embernek kinézni.
Forksban kezdünk el élni. Már ha ez sikerülni fog.
2010. július 23., péntek
Prológus
Bejegyezte: Névtelen dátum: 6:18
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
szia!
Nekem nagyon tetszik ez a kis történet!
Várom hogy belekezdj!!
Puszi
Szerbusz drágaságom?!
Hát emmeg mi?!- kérdezhetném én, mivel egy kukkot sem értettem belőle.
Mármint rájöttem, hogy valami izzéé a Bella.. jólvan okos vagyok.
Szóval, hogy csöpnyi kis agyacskámban felcsavarhassam e történet lényegét, neked is segítened kéne.
Most, hogy teljesen belekavarodtam ennek a kommentárnak az írásában, ki kell jelentenem, hogy furdalja az oldalam a kíváncsiság, miszerint milyen izgalmas történet fog kibontakozni ebből a Porológusból.
/Ha nem értetted volna, a mondani valóm lényegét, ki kell hogy ábrándítsalak, én sem értem mit hadováltam össze..:D/
Kisleány, ajánlom, hogy ne húzd az idegeim, vagyis legyen hamar friss! *bociszemek* :D
De gyagyás vagyok, most látom, hogy ketten vagytok! :D
/Hülyevagyokhülyevagyok!/
Ígéretesnek hangzik!
Olvasom is tovább!
Puccy:
Cylise
Megjegyzés küldése