Szívvel lélekkel...

Sokkal jobban érzem magamat ezek után. A sebeim begyógyultak, és örülök a csodás barátaimnak, és persze a jóakaró olvasóknak is, hogy folyamatosan velem voltak. Az embert milliószor sebzik, és a vérzés nem mindig képes elállni. Ezt jól megtanultam életem során, s úgy döntöttem megmutatom magamnak is, hogy ki vagyok. Mert tessék nézni: EZ VAGYOK ÉN! Talán sokáig tényleg bent voltam a csigaházamban, és engedtem, hogy bántsanak azok, akiknek volt a képükön bőr ahhoz, hogy mindezt megtegyék. Mostantól nem fogom magamat a cápák elé vetni, hanem leküzdöm az akadályokat, amiket elém állítotok. Naplót kezdtem el írni, és más stílusra váltottam írás terén. Kritizálóknak, akik a leveleiket a megbántásomra küldték most hoppon fognak maradni. Ugyanis mostantól nem fog engem érdekelni, hogyha nem tetszik. Egyszerű, és nagyszerűen megmondom: Ha nem tetszik, minek olvasod? El is lehet menni <-- bocs, ha bunkó szövegnek hangzik, de sajnos mást már nagyon nem tudok mondani ezek után. Ha ezek után is még pattogtok, akkor nagyon szívesen elolvasnám a ti blogotokat, hogy láthassam, milyen jogon kritizáltok ti engem. Köszönöm azoknak akik megvédtek engem, kiálltak mellettem, és nem hagytak a padlón, hanem igenis rám kiáltottak: "állj fel, ne maradj ott". Most itt vagyok, kiadom magamból a lelkizős storykat, és megmutatom más oldalamat is a nézőközönségnek. Komolyabb leszek írás terén, nem leszek híve a csöpögős dumáknak, hanem hatalmas öldöklések is lesznek a storyban. (már ki is találtam, hogy pontosan mit csinálok). Ha nem tetszik a történet, akkor megismétlem önmagamat: ne olvasd, ha nem tetszik. Mert ugye van, akinek nem tetszik, és azért olvassa el, hogy aztán tudjon hosszú, unalmas sorokat írni, amiken én csak nevetni fogom mostantól. Írjatok nyugodtan, csak a szánalmon leszek képes nevetni. <-- ez olyan lekezelő volt, de persze csak azoknak, akik képesek hülyeségeket írni nekem. És tudjátok miért nem akarom abbahagyni? Mert egy csomó emberért, és természetesen magamért, felelős vagyok. Szeretek, sőt imádok írni, és néhány ócska megfogalmazatlan, és helyesírási hibákkal teli kritikáért nem fogom abbahagyni mindazt, amit sok munkával építettem fel. Sokan mondták már nekem, hogy ne vegyem magamra az ilyeneket, de mivel hülye voltam én foglalkoztam vele. A legnagyobb kritikusom azt mondta, hogy ne csak egy-két ember véleményére építsem az életemet. Hallgassak a szívemre, és tudni fogom mit kell tennem. Az írás a véremben van, érzem. Imádok írni, és nem hagylak titeket el addig, míg tényleg meg nem untok engem, és kerestek más olvasmányt. Szívvel-lélekkel mondom nektek mindezt, s érzem, hogy talán, ha eddig nem is voltam helyes úton, most már azon vagyok. Sok kérdés bolyong most bennem, és tudom, hogy fogok rá választ kapni majd egyszer. Egyszer a közel jövőben. Addig is vidám leszek. <-- "Nézd mindennek a napos oldalát. "- tanácsolta barátnőm. "De hát esik az eső!" - mutattam az égboltra. x'D. Mindig is porszemhez hasonlítottam magamat, de Vivi (azaz AliceCarror) rámutatott arra, hogy hiába vagyok egy kis porszem, attól még lehetek különleges porszem. Különleges porszem akarok lenni az életben, és az írás terén! Ez az álmom. Nagyon szépen köszönöm Evcumnak (szeretlek ikrem!), Puszmónak (nem csak a nagy fejedre emlékszem:)), AliceCarrornak (drága példaképem:)), Fanny97-nek (csak így tovább rocker csajszi) Trixinek (kedves olvasóm:)), Bubunak (kedves olvasó:)), Judit (köszönöm a szépen a kedves szavaidat), névtelenek (köszi mindenkinek:)), Tamarának (kedves vagyok nagyon, köszönöm:)), Giwinek (köszönöm kedves olvasó:)), Vivi (köszönöm, hogy segítettél a véleményeddel:)),  Rozicica ( köszönöm neked, hogy hű olvasóm, és komizóm vagy:)), Tina (köszi:)), csillus (nem a komi a lényeg, hanem az, hogy olvasol:)), Bella19 (köszönöm szépen a szavaid:)),  Mercédesz (köszönöm szépen!:)) Sok köszönöm hangzik el képletesen a számból, s örülök,  hogy ilyenek vagytok. :) Arra gondoltam, hogy meg szeretnék ismerkedni az olvasóim nagyjával. Arra gondoltam, hogy akik szeretnének megismerkedni velem nyugodtan vegyenek fel msnre is, hogy tudjunk beszélgetni. Az Msn címem: mynameisjane@hotmail.hu <-- nyugodtan vegyetek fel,  nem harapok, ahogyan AliceCarror fogalmazott: "nem harapok, az a vámpírok dolga." Nyitottam twittert is https://twitter.com/janelimon <-- direkt azért, hogy tudjátok mikor van friss, iziket kaphassatok, és ilyenek. Valamit hamarosan nyitok egy új blogot, és remélem az is legalább ilyen sikeres lesz majd, mint most ez a kettő. Olvasóim! Imádlak titeket! Sok millió puszi: Jane Ui: geci, ilyen hosszú bejegyzést még nem írtam O.o x'D Azért tetszik.