10.fejezet

 

Nya.... szóval itthon vagyok, mint azt már mindenki észrevette. Puszmó, és én kreáltunk egy új fejezetet, természetesen függővéggel. :)

10.fejezet

Baj van...

Pyro szemszöge:

Taylor ajka vészesen közeledett az enyém felé. Nem tudtam mit csináljak. Hajoljak el vagy mossak be neki egyet? Vagy akár engedhetném is, hogy megcsókoljon. Elvégre mindketten függetlenek vagyunk. Vagyis remélem, hogy ő is az. Nem akarok egy dühös barátnőt. Elég volt Edward kis picsáját kibírni. És még milyen könnyen a szemembe mondta a kis tapló, hogy a barátnője. Épp ezért kell leszarnom a fejét, és szórakoznom. Taylor hajába markoltam, és lecsaptam ajkára. Kicsit meglepődött hevességemtől, de aztán már ő is bekapcsolódott nyelvjátékomba. Meg kell hagyni, kurva jól csókol. Ha nem szakadok el tőle most rögtön, még leteperem a végén. Ajkam elvált az övétől. Taylor csak vigyorgott, míg én próbáltam kontrollálni légzésem. Ez a pasi kell nekem. Remélhetőleg független, jó fej, laza, mellette nem kell jó kislányt játszanom. Pontosan erre van most szükségem.

- Ejha, bébi. De heves vagy. – vigyorgott rám.

- Talán nem tetszik? – húztam fel szemöldököm.

- Nem ezt mondtam. Nagyon is tetszik. – kezdte el csókolgatni nyakamat. Oké, a szája hiába hideg számomra, kurvára bizsergést vált ki belőlem. Szinte beleremeg az egész testem. Talán ezt jobb lenne máshol folytatni. Mondjuk a szobámban.

- Mennünk kéne. – toltam el nagy nehézségek árán. Durcás pofikával nézett rám.

- A tesóim nem tudnak majd, hogy hazamenni. Hiába ott a kocsi a parkolóba, a kulcs nálam van. – szomorú tekintete láttán hozzátettem. – De később találkozhatnánk. – utolsó mondatomra felcsillant a szeme. Egy szenvedélyes csókkal búcsúztattuk a rétet, majd felálltunk és visszaindultunk a motorhoz.

- Még visszahozlak ide. – ölelt át hirtelen hátulról Taylor, s suttogott bele fülembe. Közelségétől megremegtem. Mi van velem? Már ennyire ki lennék éhezve? Kézen fogva szeltük át az erdőt, majd felpattantunk a motorra, s Taylor a suli felé vette az irányt. Szorosan bújtam hozzá. Egyszerűen megnyugtatott a tudat, hogy velem van. Mellette biztonságban éreztem magam. A visszafelé út ezerszer rövidebbnek tűnt. Lehet, csak azért, mert nem akartam visszatérni a valóságba. A réten megfeledkezhettem minden problémámról. De a suliba visszatérve, ismét szembe kellett néznem velük. Taylor leállította a motort a parkolóba, és én felsóhajtottam.

Edward szemszöge

Csak azért mondtam azt, hogy a barátnőm Tanyaról, mert tudtam, képes bántani Bellát ezért, s minél előbb le kell őt koptatnom magamról mielőtt még túl késő lesz, és Bella megutál. De persze meg is érdemeltem, de az volt az egyetlen normális magyarázat a dolgok állására.

- Hol van Bella? - kérdezte kíváncsian Emmett, s a nyakát nyújtogatta, hátha akkor meglátja majd Bellát. De persze ez nem így történt.

Hol van Bella? Hol lehet, mikor nincs itt? Min gondolkozik mindig? Fogalmam sincs, idegesít a tudat, hogy nem látok a fejébe.

Hallottam, ahogyan leparkol egy motor a parkolóba, s hogy valaki felsóhajt. Teljesen Bellára koncentráltam, s meghallottam a szívének gyönyörű hangját. Hamarosan – elég idegesítően lassan való mozgás után – végre meg is láttam őt. Gyönyörű volt, mint mindig.

Egy pasi motorjáról szállt le, s a férfi pimaszul vigyorgott rá, de ami a legrosszabb volt, hogy Bella viszonozta az egyértelmű flörtöt.

Pyro szemszöge:

Taylor rám vigyorogott, s éreztem magamon Edward tekintetét. Arra néztem, mire tényleg rabul ejtettek fekete szemei. De várjunk csak! Edwardnak nem aranybarna a szeme? Most kifejezetten feketék voltak az egykor aranybarna színben tündöklő szemei.

Felhúztam a szemöldökömet, s még mindig vigyorogtam. Most inkább kihívóan, mintsem kedvesen.

Egyértelműen megmutattam neki, hogyha kell nekem pasi, akkor azt meg tudom szerezni, nincs szükségem arra, hogy az ő játékszere legyek. Nem vagyok játékszer! Tudja csak meg.

- Mi a gond, baby? – kérdezte Taylor.

- Semmi. – mondtam még mindig fent tartva a kihívó vigyorgást.

Hirtelen ötlettől vezérelve kaptam Taylor után, s csókoltam meg hevesen, amit persze lelkesen viszonzott, s a nyelvünk találkozott.

Csak egy nagy gond volt: a heves, édes csókunk közben is Edwardra gondoltam, s ez nagy gondot jelentett.

Mikor elengedtük egymást gyorsan Edwardra kaptam a tekintetemet, s megint felhúztam a szemöldökömet, mikor már szinte vicsorgott elkaptam azt.

- Hamarosan itt a családom. – sóhajtottam.

- Nekem meg órám lesz. – sóhajtott, majd a vállára kapta a táskáját. – Szia baby. – köszönt, majd csókot lehelt az ajkaimra.

- Szia. – köszöntem. Gyorsan megadtuk egymásnak a számunkat, aztán ő elviharzott.

Gondoltam akkor már körülnézek a suliban, sétálok egyet, mivel a többiek órán vannak. Hazudtam egy iciri-picirit Taylornak. Csak gondolkodni szerettem volna egy kicsit, de lehet, hogy észrevette, és megértett, vagy nem tudom.

Sétálgattam, s mosolyogtam, mert rájöttem, hogy elevenen megégetés nélkül, vízbefujtás nélkül, tornádó nélkül, és földelnyelés nélkül is bosszút tudok állni Edwardon is, meg a drágalátos Tanyácskán is.

Élvezem ezt a kis játékot, s nem jöhetek ki ebből vesztesen. Ez így igazán szép.

A férfi WC elhaladva szórakozottan gondoltam arra, hogy lehet Edward is bent van a WC-ben. Talán benézhetnék hozzá….

Stop! Ne gondolj rá, ne gondolj rá, ne gondolj rá, ne gondolj rá. NE GONDOLJ RÁ!- szugeráltam magamat.

Hirtelen akkor viszont egy kéz ragadott meg, s behúzott a lányvécébe.

Olyan gyors volt, hogy csak azt vettem észre, hogy behúzott az egyik fülkébe, s nekinyomott az ajtónak. Edward arca pár centikkel volt csak előttem, s éreztem a bőrömön finom leheletét.

- Mond el nekem, hogy miért csinálod ezt? – kérdezte idegesen.

- Micsodát? – adtam az ártatlan bárány szemeket.

- Hát ezt! – morogta mérgesen, s a fülemhez hajolt. – Megőrjítesz, érted?!

- Na mi az? – kérdeztem éles hangon. A hangom metszette a zihálásunk hangját. – A drága szőke plázacicád már nem elégít ki, és ezért most hozzám fordulsz? Hm? – kérdeztem kihívóan, mégis enyhe haraggal a hangomban.

- Én nem vagyok együtt Tanyával. – suttogta összeráncolt szemöldökkel.

- A jelek természetesen megint csalnak, igaz? – fintorogtam. – Te vagy a kis ártatlan Edward cica, ugye? – puffogtam dühösen, s nagyon erősen nyugtattam magamat, hogy ne legyen ebből az egészből tragédia. Hiába vagyok most mérges rá, sosem bocsátanám meg magamnak, ha Edwardnak valami komolyabb baja esne. – Különben is, mondtad, hogy a barátnőd. A saját fülemmel hallottam, és nem egyedül.

- Ennek is meg van az oka, Bella. – motyogta a szemembe nézve. Annyira meg akartam csókolni, de tudtam, hogy nem lehet, nem akarok a játékszere lenni.

- Amiről nem beszélhetsz, igaz? – kérdeztem élesen. Nagyon titkolózik, s ez idegesít engem.

Bólintott, s bűnbánó kiskutya szemekkel vizslatott engem. Annyira édes volt, de nem akartam bedőlni az álcának.

- Sajnos nem beszélhetek róla. – nézett mélyen a szemembe. – De ti is nagyon titkoltok valamit, tudom, és nem csak érzem, hanem már tapasztaltam is, de erről se beszéljünk.

Ajkai közelítettek az enyéim felé, s nem bírtam tiltakozni. Egyrészt azért, mert vasmarokként tartotta a kezeimet a füleim mellett. Másrészt meg olyan erősen vonzott magához, hogy az ellenállásom bemondta a csütörtököt.

Kezemet kicsúsztattam az egyik keze alól, s erősen rántottam magamhoz a hajánál fogva.

Elmosolyodott, majd az ajkait az enyémre tette, s szenvedélyesen csókolt meg. De ez olyan csók volt, amitől még az egész suli feléghetett volna, akkor sem vettem volna észre. Belemosolygott a hevességemen, s éreztem, hogy elönt a vágy megsemmisítő szikrája.

- Bella. – nyögte, majd az ajkaimról áttért a nyakamra, s csókolgatta azt. Nyögdécseltem a kéjtől, és éreztem a megsemmisítő érzést. A csípője az enyémnek nyomódott, s elégedetten tapasztaltam azt a furcsa érzést. A gyomrom görcsbe rándult, és éreztem, hogy égek. Forró voltam, s ezt Edward is észrevette, mert megszakította a nyakam csókolgatását, s aggódva méregetett engem.

- Bella, minden rendben? – kérdeztem aggódva. Jól esett, hogy aggódik, bár nem kell. – Olyan forró vagy, mi a baj? – kérdezte hideg kezeit végigjáratva a nyakamon, a kezemet, a homlokomon, a fülem mögött. – Nem vagy lázas?

- Nem, minden rendben. – nyögtem. Semmi gond sincs, csak feltüzelt. TÉNYLEG feltüzelt. Úgy, hogyha nem hagyja abba, amit csinál, akkor talán valami más is lesz. Hiába is, ha nem akarok lebukni, akkor kontrolálni kellene magamat. De érzem, hogy az erő kitörésre készen áll, de nem lehet. Hirtelen hűtöttem le magamat, s oltottam el a magamban élő tűzet.

Éreztem a vizet végigcsobogni a bensőmben, s élveztem a hidegséget, mert ezt valójában Edward hideg teste sem tudta volna elmulasztani.

- Bella. – kapott utánam Edward, mikor ki akartam menni az ajtón, hogy eltűnhessek.

- Nem, Edward, nem… – mondtam ijedten.

- Bella mi történik veled?! – kérdezte meglehetősen idegesen, s jól lehetett a nem értést, és az aggódást is belehallani a hangjában.

- Én….velem semmi….tényleg….most megyek… - nyitottam ki az ajtót, de Edward keze már megint nem engedett elmenni. Káromkodtam is miatta.

- Mond el, kérlek. – kérte nagy szemekkel nézve engem.

- Sajnálom, de nem lehet. – léptem ki az ajtón, s ködöt csináltam a folyosóra, hogy Edward ne lássa, hogy hova megyek.

Bejött, mert nem jött utánam.

Beálltam a sarokba, s körülnéztem, nem volt ott senki. Sóhajtottam, s nem vettem észre, hogy a kezem meggyulladt.

Nem oltottam el, kiadom magamból a dolgot.

- Mi vagy te? – hallottam egy hangot mellőlem.