14. fejezet

 Meghoztam a következő fejezetet. Jó olvasást. 18-as karika!
14.fejezet

Háromszáz fokos fordulat III/III - Minden rendben...

 A lábaim elgémberedtek,s  éreztem, hogy a földön fekszem. Hallottam, hogy valami csöpög, s a tűz pattogása sem kerülhette el a figyelmemet. Várjunk csak, tűz? 

- Pyro, kelj fel, kelj fel, kelj fel kérlek! - rázogatott valaki erősen, s a hang ismerős volt. Mikor kinyitottam a szememet már nem voltam  a ketrecben, hanem egy ismeretlen szobában. A tűz körbefogott minket, ha normális emberek lennék bizonyára semmi esélyünk sem lenne. - Jól vagy? - kérdezte több hang is egyszerre. Árnymacska, és Árnyék közelebb húzódtak egymáshoz, míg Electro fogta a kezemet. Mit keresünk mi itt? 

- Mindent megmagyarázunk, de segíts nekünk, kérlek! - kiáltotta gyorsan Árnymacska, s Besita dühösen hurrogta le.:

- Fogd már be a szádat! - morogta a szőke hajú lány. - Nem megyünk azzal semmire, ha károgsz mint egy varjú. Idegbeteg leszek tőle. - morogta, s sziszegett, mint egy macska. 

-Oké, tisztázzuk. -  szólalt meg Árnyék, s mi mind közelebb húzódtunk egymáshoz. Én voltam elől, s én védelmeztem őket a lángoktól. - Hogy mentetek ki? - kérdeztem gyorsan, miközben a lángokat oltottam a kezemmel.

- Mikor elájultál Hamilton ki akart minket vinni, azt hitte gyengék vagyunk védekezni, de nem akartunk otthagyni téged, így ez erőt adott. Megráztam őt. - mondta kihúzva magát Electro. - Aztán jöttek a többiek, és mi most felmenekültünk ebbe a szobába. De azt nem sejtettük, hogy Árnyék nem tud majd teleportálni innen, mivel van egy kőzet, ami meggyengíti őt, és abból itt rengeteg van. Szóval ránk gyújtották a szobát, majd távoztak. Nem számoltak veled. Gondolom a gyengeségedben hittek.

- Igen, Hamilton mindig mondta, hogy gyenge vagyok. - válaszoltam sötéten. Komoran néztem a lángokat, s tudtam van elég erőm még így is megmenteni őket. Pedig szinte már az egész házra kiterjedt a tűz. - Várjunk, mi nem egy laborban voltunk?

- De, csak az egy földalatti labor volt, fent egy ház volt. - válaszolt a kérdésemre Bestia.

- Értem. - válaszoltam, s hallottam, hogy valami leesik. Felemeltem a kezemet, s a lángcsóva megállt a helyén.

- Le tudod állítani az égést? - kérdezte Árnyék.

- Le, de nem lesz elég erőm hazamenni. - válaszoltam rájuk nézve.

- Akkor mi majd hazaviszünk. - bólintott Árnyék. - Kint már tudok teleportálni, de itt bent nem. - Bólintottam.

- Csak úgy tudom megállítani, hogyha bemegyek. - válaszoltam, mire furcsán néztek rám. - Igen, nekem nem árt. 

Electro bólintott, majd vártak. Nagyot sóhajtottam, majd bementem a lángtengerbe. Tudtam, hogy mindenem ég, s a csiklandozó érzés kellemes volt, leültem a parkettára, majd koncentrálni kezdtem. Határozottan éreztem, hogy hat, de azt is éreztem, hogy fokozatosan gyengülök. Az erőm fogyóban voltak, s a lángok még nem annyira, bár lényegesen megtizedeltem őket. 

Erősebben koncentráltam, s tudtam, hogy sikerülni kell. Sikerült, mert már csak a füstszagot éreztem, de a szemhéjam lecsukódott, s elsötétült előttem a világ.

*.*

Egy puha ágyban ébredtem, s kipihentnek éreztem magam, mégsem tudtam kinyitni a szememet. Valami hideg folyamatosan simogatott, s éreztem valami édeset az ajkaimon. 

Edward jutott eszembe. Hiányzik nekem, és most kitudja, hogy hol van.

- Felébredt. - tájékoztatott valakit egy hang. Férfi hang volt, de mégis szép hang. Bizonyára vámpír lehet, ergo valamelyik Cullen testvér.

- Ébredezik a kiscsaj. - röhögött egy brummogó hang, majd hirtelen komollyá vált. - Nem tudom, hogy sikerült neki ezt túlélnie, de ezek után...

- Emmett. - szólalt meg a világ legszebb hangja, s hallottam egy kuncogást valahonnan az ajtótól. 

- Hallja, amit mondunk neki. - tájékoztatta a legelőször hallott férfihang. 

- Bella, kérlek, nyisd ki a szemedet, kérlek, itt vagyok, aggódunk érted, kérlek. - könyörgött a hang, s mintha a szemhéjaim csak erre vártak volna azonnal kinyitódtak. 

- Mi most megyünk, és kettesben hagyunk titeket. - mondta a brummogó hang, vagyis akkor ő Emmett. - Aztán ne huncutkodjatok ám. 

- Emmett. - szűrte ki a fogai közül Edward.

Csak akkor kaptam rá a tekintetemet. Mindig gyönyörű arca most eltorzult volt, de mégis megkönnyebbült, szerelmes mosoly volt ajkain. 

- Szia. - suttogtam bágyadtan megszorítva a kezét.

- Szia. - suttogta megcsókolva a kezemet. - Jobban vagy már? - kérdezte. - Mondták, hogy megviseltek a történtek.

Nem szerettem, ha a gyengeségeimről beszéltek, de nem tudták, szóval elnézem nekik.

- Kifogástalanul vagyok. - válaszoltam, majd már felülni is feltudtam. 

Edward arcával voltam egy magasságba, s éreztem hűs leheletét, ami bizsergést futtatott végig az egész testemen a lábujjaimtól egészen a fejem búbjáig.

Nem kellett sem nekem, sem neki több egymás ajkaira vetettük magunkat. Finoman, szerelmesen csókolt, majd az egész átment egészen másba. A nyelveink vad táncot jártak, s Edward a csípőmnél fogva húzott magához. A testem követte a teste vonalát, mintha pont ugyanolyanok lennénk. 

- Szeretlek. - mondta Edward, majd ismét megcsókolt.

- Én is... szeretlek. - nyögtem a vágytól elhomályosulva két csók között. Edward elmosolyodott, majd beletúrt a  hajamba. Én sem tehettem máshogy. Beletúrtam a tarkóján lévő bronz barna hajába, majd belemarkoltam abba, s úgy húztam magamhoz. A kezei a derekamról a pólóm alá is betévedtek simogatva a hátamat, ezzel még jobban feltüzelve engem.

Egy halk kopogást zavart meg minket, s mi varázsütésre rebbentünk szét. Edward bánatosan nézett rám, egy utolsó lágy, szerelmes csókot nyomva ajkaimra, majd bosszúsan az ajtóra pillantva megszólalt.

- Gyere be Alice. - szólalt meg a szemeit forgatva, engem pedig védelmezően karolt át, jelezve, hogy csak az övé vagyok. Persze ez így is volt.

A Taylor ügy már rég a múlté. 

Alice Cullen, a hollófekete hajú energiabomba belépett, mondhatni "betáncolt" az ajtón, s elém lépett mosolyogva. Megölelt.

- Szia Bella. - köszönt csilingelő hangon. Bár nagyon kicsi volt, mégis nagyon aranyos. 

- Szia Alice. - köszöntem én is, bár az én hangomban nem volt semmi csilingelés, semmi szép, csak volt, egyszerűen volt. Ez egy kissé elszomorított. Nem tudom Edward miért van velem, mikor nem tudok semmi mást csinálni, csak mutánskodni.

- A többiek várnak lent titeket. - végignézett a ruhámon. - Igaz, hogy én adtam rád a ruhát, de most át kell, hogy öltözz. Adok neked majd még valamit. - kacsintott rám, majd Edwardtól elszakítva vonszolt be a szobámba, ahol egy halom ruha sorakozott. 

- Nem baj, ha hozzád tettem be a cuccaimat? - kérdezte boci szemekkel.

- Nem. - válaszoltam, majd lehuppantam az ágyra, hagyva Alice-t kotorászni a ruhák között. 

Vigyorogva nyújtotta nekem a kék, pánt nélküli toppot, és egy fekete csőfarmert, de nem engedte, hogy bemenjek felvenni, mert még a kezembe nyomott egy dobozt. 

Elmentem gyorsan megfürödni, hogy lehűtsem magamat. Teljesen hiányérzetem volt, mert Edward nem volt mellettem. A hideg víz jólesett feltüzelt testemnek, ám nem sikerült lehűtenie, mert fürdés közben is folyamatosan Edward járt a fejemben.

Megtörölköztem, majd kinyitottam a dobozt, amiben egy sexy fehérnemű lapult. Már abba is belepirultam, hogy megnéztem, meg abba is, hogy Alice ezt bizonyára látta rajtam, szóval Edwarddal este valószínűleg nem beszélgetni fogunk. Remélem!

Felvettem a fehérneműt, a csőfarmert, és a toppot, majd kimentem Alicehez, aki szintén átöltözött. Rajta is ugyan az volt, csak más színben. Neki szürke toppja volt, és kék csőfarmerje.

- Tudtam, hogy jól fog állni. - mosolygott, majd megölelt. Sikerült, elpirultam. - Ez az, már csak egy kis szín kellett. 

Megforgattam a szemeimet, megöleltem Alice-t, majd ketten vonultunk le a többiekhez.

Szerencsére Alice megengedte a tornacipőt, így nem kellett magassarkúban levánszorognom az emeletről. Kaméleon Kín ölében ült,  miközben Rosalieval beszélgetett nagyon belelkesedve. Várjunk csak, azt hiszem láttam Rosalie-t mosolyogni. Ilyen nem létezik, ez teljességgel lehetetlen.

Emmett - aki fogta Rosalie combját - a szőke hajú férfival beszélgetett. A másik szőke hajú férfi, aki egy karamella színű hajú nőnek fogta a kezét Árnyékkal beszélgetett. Edward ült, a fejét a tenyerébe temette, miközben Electro próbált társalogni vele. Mikor azonban lejöttünk Edward azonnal rám kapta a tekintetét, s valami olyat láttam benne, amit sosem hittem, hogy fogok: színtiszta szerelmet. Olyan érzelmeket láttam a szemében, hogy komolyan mondom az ájulás kerülgetett, de jó értelemben. A szőke hajú férfi -a szép hangú, mivel a másikat nem hallottam még beszélni - most kuncogott, s átölelte Alice derekát, majd beültette őt az ölébe. Aranyosak voltak így ketten.

A másik szőke hajú férfi felállt a feleségével együtt, majd a nő megölelt engem.

- Köszönöm neked, hogy Edward él. - mondta, majd én is visszaöleltem. Nagyon szimpatikus volt, olyan anya típus. 

- Ezt nem kell megköszönni. - mondtam még mindig ölelve őt.

- Esme vagyok. - mosolygott angyalian a nő. - Esme Cullen. Ők a mi örökbefogadott gyerekeink. Persze én úgy tekintek rájuk, mintha csak a sajátjaim lennének. Nagyon szeretem őket. - mutatott végig a Cullen "gyerekeken".

- Nagyon örvendek. - mosolyogtam.

- Úgy szint. - mosolygott vissza Esme, majd hátrább lépett, hogy a férjének adjon helyet.

- Én Carlisle vagyok. - mutatkozott be a másik szőke férfi. Ő is szimpatikus volt, mint az egész Cullen famillia. - Én vagyok a nevelőapjuk.

- Üdvözlöm. - mosolyogtam. - Dr. Cullen? - kérdeztem bizonytalanul. A suliban pusmognak azért...

- Igen, de szólíts csak Carlislenak, Isabella. - mosolygott.

- Bella.. - mondta egyszerre Edward - megremegtem, ahogyan kimondta a nevemet -, Alice, Emmett, és még Rosalie is. Kuncogtam.

- Igen, nem szeretem, ha Isabellának hívnak, csak Bella. - mosolyogtam.

- Rendben, Bella. - egyezett bele.

- Én Jasper vagyok! - szólalt meg a másik szőke hajú férfi. 

- Szia Jasper. - köszöntem neki is, s egymásra mosolyogtunk. Nem kell mondanom, de ő is nagyon szimpatikus. A kis családom felállt, s odajöttek hozzánk.

- Na végre megölelhetlek. - mosolygott Kaméleon, majd jó szorosan megölelt. Visszaöleltem, majd adtam egy puszit az arcára.

- Pyro. - ölelt meg Kín.

- Kín. - öleltem meg jó szorosan fogadott bátyámat. - Remélem vigyáztál a lányokra.

- Nem vagyok a gardedámjuk, de amúgy igen. - válaszolta. - Sokkoló kicsit megint idegesítő volt. - kacsintott a paradicsom vörös színű hajú lányra. Abban a pillanatban lefagyott, s én tudtam mi történt: Sokkoló drága megint "bepipult"

- Na gyere ide, te lány. - ölelt meg Sokkoló, s jó szorosan megölelgetett. - Amúgy nem kell nagyon hinni neki. Nem voltam annyira idegesítő, csak nagyon aggódtam. Minden rendben van? - kérdezte aggódva

- Aha. - válaszoltam, majd vakargatni kezdtem a háromszög alakú sebemet, amit ismét belém égettek. Sokkoló megfogta a kezemet, amit vakartam, majd egy pillanat alatt lett dühös. Edward még nem is látta... mi lesz itt...

Edward közelebb jött, bizonyára meglátta, hogy mit csinál Sokkoló.

- Ez meg mi? - kérdezte morogva. 

- Ez egy jelzés. - válaszoltam.

- Miféle jelzés? - kérdezte Carlisle.

- Minden mutánsnak meg van a saját fokozata, amit a tudósok egy jellel jelölnek. - válaszoltam neki.

- Pontosan milyen jelekkel? - kérdezte Carlisle.

- A legerősebb mutánsok háromszög alakút kapnak. - válaszolta Kín, majd felhúzta a kezét, s az övén is ott volt. Egymás mellé tettük a kezünket, s látszott, hogy pontosan ugyan ott van mind a kettőnké.

- Az alatta lévők, vagyis a nem annyira erősek kör alakúat kapnak. - vette át a szót Sokkoló, és felhúzta a pólóját megmutatva a jelét. Kaméleon is felhúzta a pólóját, neki hatszög alakú volt.

- Ezt azok kapják, akik erősek, mint a többiek, ám a képességük egészen más. - vette át a szót Kaméleon. - Átteszik azokat más-más helyre, aki a hazáját lenne képes szolgálni az erejével, és azokat, akik jók a kísérletezésre.

- Én mind a kettőre jó voltam, mégsem használtam a képességem. - mondtam, majd meglendítettem a hajamat. - Inkább meghaltam volna. - mondtam sötéten.

Carlisle kíváncsian nézett ránk, de tapintatosságból nem kérdezte többet a laborosok munkáját velünk. Edward ölelt engem, a szemeit lehunyta. 

Esme teljesen elragadtatva nézett minket, s anyai mosoly lapult az arcán. Mindenki beszélgetett, majd a Cullen család tagjai - Edward kivételével - vadászni mentek.Electro elcsalta a többieket, hogy mutassák meg neki az erdőt, és sétáljanak. Mindenki tett nekünk egy apró szívességet.

Edward a szobámban volt, kapcsolgatta a Tv-t. Majd hirtelen végignézett rajtam, s ajkait az enyémekre nyomta. Meglepődtem, de egy teli szenvedéllyel csókot adtam neki. Már szedte volta le a toppomat, mikor megállítottam. A szemei vágytól égtek, s én is azt akartam.

 - Mindjárt jövök. - mondtam, de megfogta a kezemet.  Tudtam mit akar. - Ha visszajöttem folytathatjuk. Gyorsan levettem magamról a ruhát, s egy szál fehérneműben álltam. Mély levegőt vettem, majd kinyitottam az ajtót.

...Edward álla szinte leesett, mikor meglátott...