15. fejezet

 

Sziasztok. Megjöttem, itt vagyok, és egy nagyon hosszú fejezettel kedveskedem nektek.  SZIGORÚAN 18-AS KARIKA! :D Elszabadult a fantáziám

                                  15.fejezet
  Soha nem tapasztalt szerelem.


A szemei vágytól tüzeltek, attól a vágytól, amit én is éreztem iránta lassan már kerek három órája. Szeretem őt, és a szerelem, egyben a szenvedély uralja a mostani lépéseimet. Tetteimért nem vállalok felelősséget.

- Gyönyörű vagy. - suttogta, s a szája "o" alakot formált, mikor közelebb mentem. 
- Köszönöm. - mondtam, és egy kis pír jelent meg az arcomon. A szervezetem miért pont az arcomba pumpálja a vért? Ez mindig elárul, sajnos, bár ha tehetném, akkor biztos megszüntetném. Edward mintha olvasott volna a gondolataimban.
- Imádom, mikor elpirulsz. - mosolygott, majd közelebb jött. Olyan közel, hogy csípője az enyémnek nyomódott, s felnyögtem, mikor tapasztaltam a vágyát a testén. Morgott egyet, majd vággyal teli csókban részesített engem. Ez olyan, mintha megnyertem volna valamit, és Edward lenne a főnyeremény.
A tarkójában lévő hajába túrtam meg nem szakítva a csókot, s élveztem, ahogyan testem követi az ő teste vonalát. Belemorgott a csókba, s felnevettem, ahogyan a haja még jobban kócos lett, mikor levettem róla a felsőjét. A szememet végigjárattam izmoktól duzzadó mellkasán, s élvezettel ittam magamba Edward mellkasának látványát. Végignyaltam az ajkaimat, majd veszett vadként Edward nyakára vetettem magamat. Csókokkal hintettem be azt, s élvezettel hallgattam férfias nyögéseit. A nyakáról egyre lejjebb mentem, s csókokkal hintettem be a mellkasát is, s Edward olyan gyorsan rántott vissza magához  a dolgom el végeztével, hogy mikor másodszorra is pislogtam már két fekete szem párral találtam szembe magamat. Kicsit felemelt, hogy ne kelljen lábujjhegyre állnom, s olyan szenvedéllyel csókolt, hogy olyat még ember nem tapasztalt meg soha normális életében.
....mondjuk én nem is vagyok ember, de ez most más kategóriába tartozik.
Miközben észbe kaptam már nem volt rajtam a melltartóm, s Edward a melleimre vetette magát. Hol a kezei, hol az ajkai dolgoztak, miközben én vergődtem az édes kíntól. Nem tudom, hogy kerültünk az ágyra, de nem is érdekelt különösebben, hanem csak az, hogy úgy szedjem le Edwardról a nadrágot, hogy közben Edward ne hagyja abba, amit csinál.
....mert élveztem, nagyon élveztem. Gyorsan kicsatoltam az övjét, s húztam le róla a nadrágot, sikerrel.  
Most megfordítottam őt, hogy én legyek felül, s lovagoló ülésben helyezkedtem az ölében. Úgy helyezkedtem, hogy az ágyéka, és az én ágyékom egymáshoz nyomódjanak. Olyan hangosan felnyögtem, hogy egy kicsit el  is szégyelltem magamat. Biztosan ninfománnak néz most engem. Pedig nem vagyok az, mivel még szűz vagyok...
- Bella. - túrt bele a hajamba Edward. A hangja nagyon rekedt volt, a nevemet is úgy ejtette ki, mintha azt mondta volna "Be..lllaaahhh".
- Szeretlek. - suttogtam, majd hozzá hajoltam egy csókért. Lepke szárny finom csókot kaptam tőle, és igyekeztem tovább ingerelni a benne lakozó embert, és vámpírt is egyszerre. Remélhetőleg sikerült, mert hallottam, hogy valami szakad. Csak akkor vettem észre, hogy a bugyim halt hősi halált, mikor megéreztem ott Edward kezét. Villámgyorsan fordított maga alá, letépve magáról a gatyát, s szenvedélyesen megcsókolva engem. Ajkaival folyamatosan csókolta az ajkamat, a nyakamat, a fülem mögötti részt, az állam vonalát, s ezeket a mozdulatokat egy-egy nyögéssel jutalmaztam..
Majd gondolhatott egyet, mert lejjebb merészkedett. Finom csókokkal hintette be folyamatosan a testemet ahogyan folyamatosan lejjebb, és lejjebb haladt, míg nem elérte a mellemet újabb áram ütéseket futtatva végig az egész testemen a fejem búbjától a lábujamig. Megrezzentem, de élveztem is az édes kínomat, ahogyan Edward gyengéden szívogatta a mellemet. Nyögdécseltem, vergődtem míg végül el nem értem a gyönyört. A lelkemben óriási nyugalom szállt végig, s nagyon örültem, hogy ezt is megtapasztal hattam. Azt akartam, hogy Edward is érezze, amit én éreztem, így megint hátradöntöttem, csókokkal hintettem be nyakát, és egész végig a mellkasát, majd a számba vettem legféltettebb kincsét. Edward férfias morgást hallatott, s én élvezettel hallgattam, s a kezem is beszállt az "Edward őrületének fokozása" játékba. Még pár percig csináltam ezt, majd Edward teste megrázkódott, majd elérte a gyönyört.  
Vigyorogtam rá, majd megcsókoltam, s közben gyengéden belém hatolt. Fájdalomra számítottam, de nem éreztem mást, csak bizsergést - tudniillik nem mindenki érez fájdalmat az első együttlétkor, s én szerencsére ebbe a csoportba tartoztam, hál' istennek - s Edwarddal szinkronban felnyögtünk, s mikor gyengéden megmozdított felsikítottam az érzéstől. Beleharapva ajkaimba néztem rá, s ő színtiszta csodálattal nézett vissza rám. Azon gondolkodtam, hogyha vámpír, akkor nem zavarja a vérem illata? Nem kívánja a véremet? Lehet, hogy most ő kínokat él át, hogy nekem jó legyen, de nem, a szemei színtiszta elragadottságot jelzett. Ettől kissé zavarban voltam. Arcom már így is piroskás volt, de most még jobban elpirultam. Egy kicsit még így maradtunk. Élveztük, hogy végre tényleg egyek vagyunk, mert egymás nélkül csak felek vagyunk, így együtt már egészek. 
Még egyszer beleharaptam az ajkaimba, s Edward a hajamba túrva megszólalt.
- Ne légy zavarban. - mondta végig simogatva engem.
- Szeretlek. - nyögtem válaszul, majd mozogni kezdtem. Remélhetőleg a többiek még nem jöttek vissza és... Nem bírtam magamban befejezni a mondatot, mert a sikítás kiszaladt a torkomon, ahogyan Edward nem tapasztalt vehemenciával mozgott bennem. Próbáltam nem kiesni az Edward állttal diktált tempóból, de egy kicsit elfáradtam, így Edward a fenekem alá nyúlva segített a mozgásban. Egyre gyakrabban sikongattam, s Edward morgásai is egyre hamarabb jöttek így éreztem, hogy hamarosan elérem a kívánt extázist. Akartam nyújtani a pillanatot, s Edward is látszólag erre törekedett, mert lassabban mozgott, s ezzel "kínokat" átéltetve velem. A hajába markolva húztam magamhoz, s elnevette magát, ahogyan így viselkedtem. Hiába, ő vállaljon érte felelősséget, mivel ő hozta ki belőlem.
- Szeretlek vadmacskám. - suttogta édesen, s a hangja tele volt vággyal, s szinte izzott szemei boldogsággal voltak telve.
- Te... miattad van, te hoztad ki ezt belőlem. - nyögtem még jobban magamba húzva, s már szerintem nála is elszakadhatott az a bizonyos cérna, mert ismét gyorsan mozgott bennem, s finoman harapdálta a mellbimbómat. Szemérmet lenül sikongattam élveztem azt, amit Edward csinál. A gyomrom egy gombócba szorult, a szívem a torkomban dobogott, míg az élvezet sugara folyamatosan lepte el a testemet. De én megállítottam ezt. Akartam, hogy először azt lássam Edwardon végigfut a gyönyör. Akartam, hogy először hagy lássam őt. Úgyhogy a nyakához hajoltam, beleharaptam, s még csókolgattam is. Bejött, mert Edward felkiáltott, megremegett, majd a szemeit kinyitva - mert becsukta, amiután tovább mozgott - nézett engem, s láttam a szemében a színtiszta extázist.
Két lökéssel később én is elértem a gyönyört, s lelkembe olyan nyugalom futott át, s maradt ott, hogy olyat még nem igen tapasztalt senki sem. A gyönyör olyan érzés, amit nem lehet szavakkal kimondani...
...vagyis meghatározótlan, mégis gyönyörű érzés. A mennyekbe repülsz tőle. Én ott vagyok, az angyalommal együtt.
- Edward. - kapaszkodtam belé, s soha többé nem akartam elengedni. Semmi áron.
- Bella. - suttogta kicsusszanva belőlem, majd a mellkasára vont. Finom csókot lehelt a fejem búbjára, majd a mellkasára könyökölve néztem fel rá. Fekete szemei folyamatosan változtak vissza aranybarnára, de az érzelmek - amiktől komolyan mondom megint az ájulás kerülgetett - még mindig ott voltak benne, s egy örökké valóságnak megfelelő pillanatig néztünk egymás szemébe.
- Sosem szeretnélek elengedni téged. - suttogta, s az arcunk egy vonalban voltak, s egy szinten.
- Néha olyan, mintha tudnál olvasni a gondolataim között. - mondtam, mire felcsillant a szeme.
- Az egész családodéban nem tudok, de csak te vagy az egyetlen, akinél csak találgatni tudok, mert azért őket ki lehet ismerni, de téged... - mondta, mire elvigyorodtam. - Titokzatos vagy.
- És ezért tetszem neked? - kérdeztem tőle incselkedve.
- Nem csak ezért. - rázta meg a fejét.
- Akkor miért? - kérdeztem. Sosem tudtam, hogy miért szerethetett ő - maga a tökéletessé - pont belém, egy mocskos mutánsba. - Miért szerettél bele egy ilyen - nem találtam rendesen a szavakat, mert a szemei kissé elvakítottak - mutánsba.
- Bella. - csókolt meg Edward szerelmesen. - Te vagy a mindenem. - mondta érzelemmel teli hangon. - Te vagy a világom. - mondta ismét csókot nyomva agyon rágott ajkaimra. - Minden vagy. - suttogta az államnál fogva húzott közelebb az arcához, s most úgy isten igazából csókolt meg. - Szeretlek, és ne mondj hülyeségeket, mert tudod jól, hogy az életemnél is fontosabb vagy. - szégyen, vagy nem szégyen, de elsírtam magamat a meghatódottságtól, és a tömérdeknyi szerelemtől, amit eziránt a fiú iránt tápláltam már az első találkozásunk óta. Ha valaki nem ismerne minket azt mondanák ez túl korai, de két megtört lélek, akik túl vannak már sok mindenen máshogy gondolja, és minek várni, ha annyira szeretem, hogy már nem bírok nélküle létezni? Ha annyira szeretem, hogy már nem lennék képes túlélni akármit, ha nem tudom, hogy hol van, és jól van-e. A szívemet, és az életemet is az ő kezébe adtam.
Ha kell, akkor marionettábúként mozgok, ahogyan ő mozgat, de legyen velem.
- Szeretlek. - csókoltam meg ismét, majd a homlokunkat összeillesztettük, majd a mellkasára húzott, és csendesen egy dalt dúdolva elnyomott az álom. Tudtam, hogyha felébredek, akkor talán az álom elillan, és már nem leszek itt, de megérte. Megérte küzdeni minden ellen.

*.*

Mikor felébredtem valami hideg, és hosszú simogatta a hátamat. Tudtam ki volt, s akartam még egy kicsit  élvezni a kényeztetést, amit ő nyújtott csupán azzal, hogy simogatott. Nagyon nehéz volt visszatartani az elégedett sóhajaimat, ahogyan csókokat lehelt a bőrömre puha ajkaival. Hallottam, ahogyan felkuncog. A francba, lebuktam.

- Tudom, hogy nem alszol, kincsem. - szólított meg engem, s a szívem majd ki ugrott a helyéről, mikor kincsemnek szólított. - Még el is hinném, hogy alszol, ha a szíved ne dübörögne úgy, mint egy kalitkába zárt kismadár. - lehelt csókot a nyakamra, mire akaratlanul is sóhajtottam egyet. - Jó reggelt. - üdvözölt egy "jó reggelt" csókkal.

- Neked is jó reggelt. - nyomtam még egy apró puszit a szájára.

- Jól aludtál? - kérdezte kíváncsian.

- Igen, nagyon. - válaszoltam.

- Motyogtál magadban. - vigyorgott én pedig ijedten néztem rá. Oké, tudtam, hogy beszélek néha álmomban, de nem akartam, hogy hallja miféle sületlenségeket hordok össze az éjszakák során.

- Mit mondtam? - kérdeztem ijedten.

- Többnyire csak a nevemet. - vont vállat, de látszott rajta mennyire örült annak, hogy álmomban az ő nevét mondom újra, és újra.

- A többiek mit csinálnak? - tereltem másra a szót.

- Az én családom még nem jött meg, de a többiek már igen. - mondta végigsimítva az oldalamon. - Pontosabban Sokkoló kivételével.

Kérdően néztem rá.

- Emmették végeztek a vadászattal, és mivel Emmett kedveli Angel-t, ezért felhívta nincs-e kedve menni sétálni egyet. Bírják egymást. - hát igen, mind a kettőnek gyilkos humora van, amit csak saját maguk értenek. Néha ez nem is baj, mert ha érteném a megjegyzéseit talán az a szép paradicsom vörös haj korona már nem lenne a fején, hanem hűlt helye maradna.

Elmosolyodtam, majd  felültem, s a takarót magam köré csavarva - Edward lebiggyesztette az ajkait - bementem a fürdőszobába.

Alice gondoskodott mindenről - ennek mindenhol van szeme? - és már előre bekészítette nekem a ruháimat, amit fel fogok venni. Mondhatom, hogy már eleget botránkoztam a fehérneműkön, amit eddig adott nekem már meg sem szólaltam.

Engedelmesen vettem fel a fehérnemű, ám nem jutottam el csak a fehérneműig, mikor kinyílt az ajtó, s szemben találtam magamat szerelmem vágytól izzó szemeivel. Elmosolyodtam, ahogyan végignézett rajtam, és nyelt egy nagyon.

- Gyönyörű vagy.- suttogta.

Elmosolyodtam, majd beinvitáltam.

- Köszönöm. - válaszoltam, s végignéztem a ruhámon. Ez most egy miniszoknya volt egy aprócska toppal. Én is végignéztem rajta, nehéz volt tartanom magamat, ugyanis rajta csak egy alsógatya volt.

- Meg fogom ölni Alice-t. - morogta Edward a falnak támaszkodva, s a homlokát annak nyomva.

- Miért? - kérdeztem csak úgy mellékesen.

- Így is nagyon nagy önuralmamba kerül, hogy ne teperjelek le itt most azonnal, és zárkózzunk be ide úgy ezer évig, de mi lesz, ha egész nap ebbe a ruhában fogsz mászkálni, és én... - hadarta, de a végén elcsuklott a hangom. Én ezt csak egy kuncogással jutalmaztam. Edward rám nézett, a szemei éjfeketék voltak, s egyre jobban közeledett felém. Szorosan a testéhez húzott, én pedig automatikusan simultam az ölelésébe. Azonnal megcsókolt, s éreztem, ahogyan vágyainak központja nekem simul, s tudtam, hogy nagyon kíván engem, ez pedig elégedettséget hozott maga után.

- Ez olyan vicces? - kérdezte, majd a fehérneműt leszakítva rólam, és magáról a lábaim közé állt... Ott kaptam meg őt: a mosógépen...

*.*

Mikor végre Edward hagyott felöltözni lementünk a nappaliba, hogy azért ne csak egymással foglalkozzunk, amit megjegyzem, hogy mind a ketten értékeltünk volna még egy pár évtizedecskét.... De persze a többiekre is gondolnunk kellett, szóval egymáshoz nagyon közel mentünk le el sem engedve egymás kezét, s bárgyú, de szerelmes mosolyokat, pillantásokat váltva. Ezek a mai fiatalok. - mondtam volna, de mivel egy: én is voltam az egyik fiatal, kettő: nem vagyunk fiatalok, három: ha valaki mondta volna nagy ívben leszarom...

- Na mi van fiatalok? - kérdezte az időközben megérkező Emmett.

Edwarddal egymásra néztünk: ő megcsóválta a fejét, én pedig felemeltem a szemöldökömet.

- Hagyadat a galambjainkat. - nevetett fel Sokkoló is, s figyelmeztetően emeltem fel az égő kezemet, mire vette a lapot, s angyal arcot vágott. Hiába hívják Angelnek...

- Hohó! - mutatott rám Emmett vigyorogva. - De tűzes valaki!

- Emmett. - morogtam sötéten. - Szükséged van még a golyóidra, vagy egyenként égedhetem le őket?  - kérdeztem fenyegetően.

Rosalie - aki feltünően mosolygott - elnevette magát, majd megszólalt.

- Azt hagyd meg kérlek. - kacsintott rám. Elvigyorodtam.

- De csak mert te kérted. - vigyorogtam. - Te. - mutattam Emmettre. - És te. - mutattam Sokkolóra. - Vagy befogjátok a szátokat, vagy megbánjátok azt is, hogy megszólaltatok. - mondtam angyali mégis fenyegető hangnemben. Edward elnevette magát, s szeretettel ölelt magához, én pedig kézségesen viszonoztam az ölelést, s hátradöltünk a fehér bőrkanapén.
Szerelmem csókokkal halmozott el, s én élveztem a kényeztetést.
Hirtelen azonban Electro rohant be az ajtón, mondhatni majdnem betört rajta.
- Pyro! - kiáltotta, mire azonnal felpattantam. A szokottnál sokkal sápadtabb volt, és a haja össze-vissza állt.
- Mi történt? - kérdeztem rémülten.
- Hamilton... - nyögte.
- Mi történt? - kérdeztem ismét megrázva a vállát. Elgyötört szemekkel nézett minket.
- Itt van, és megtámadott minket. - mondta, majd összeesett.